Balaton és a Black Jack Verseny Katamarán
"Teljen vidáman ez a rövid idő, amit a Földön töltünk" avagy a versenyvitorlázás, jótékonykodás ... Nagy R. Attila csapatvezetővel beszélgettünk
Lári Fári „Szombathelytől - Miskolcig” regatta
A Team Black Jack csapata alapvetően versenyvitorlázókból álló közösség. Több év hajós tapasztalattal a hátuk mögött négyéves programot vállaltak fel annak érdekében, hogy az SL-33 katamaránnal a Kékszalagot elhódíthassák. Az idei volt a második esztendeje a ciklusnak, és bátran állíthatjuk, fejlődnek a legények. Azaz a legénység, hiszen ők az egyetlen nagy katamarán, akik egy nőt is befogadtak a zömében férfias mezőnyben. Ám a csapattagok nem csak a versenyvitorlázásra figyelnek oda –erről a kormányos Nagy Rozsda Attila elmélkedett egy keveset.
A 2015-ös Kékszalag lefutott, de az életünk nem áll meg. Hétvégenként edzünk, versenyzünk, hétköznap pedig a Katamarán Suli keretein belül oktatjuk a sportágért rajongó palántákat. Ám most egy olyan nap után vagyunk, mely bátran állíthatom, bevonul a szezon legemlékezetesebb eseményei közé.
Július 18.-án szombaton részt vettünk a Lári-Fári Alapítvány rendezvényén. A történet egyszerűen kezdődött. Kaptam egy telefont, hajó kell, feladat van. A Lári - Fári Alapítvány Hajógyári Kikötőben tartandó rendezvényére százhatvan érdeklődőt várnak, és szükség lenne még hajóra, kormányosra. Aki tudja, mivel is foglalkozik az Alapítvány, mi a mostani rendezvényének célja, annak egy percig sem lehet kétséges mi lett a válasz. Naná, hogy ott voltam velük. A helyzetet kissé bonyolította, hogy a Black Jack katamarán ugye nem igazán sétavitorlázásra termett bárka, de a kísérő motorosa ellenben erre is kiváló. Az elméletet tett követte, és becseréltük a vitorlást egy motorcsónakra.
A daganatos betegségből gyógyuló gyermekek és családjuk számára rendezett jótékonysági vitorlás versenyen - sok más remek vitorlázó társaságában - így mi is részt vehettünk, ezzel a motorizált kis turpissággal. A „Szombathelytől – Miskolcig Regattán” minden pillanat élmény volt – a szó legnemesebb értelmében. Öt fantasztikus gyermekkel és szüleikkel osztoztunk a futamon, mely során mindketten hihetetlen felfedezéseket tettünk. Tihany közelébe való lopakodás a vízről, a vízisí pálya közelsége, a motorosba rejtett csemetefürdő felfedezése, az egyéb pancsolós tüsténkedés csak szerény kelléke volt a lelki folyamatoknak. Az a mód, melyen a csemeték mennek keresztül szüleikkel a puszta létezésükért vívott csatában, több mint becsülendő. Kicsinek és esetlennek éreztem magam, mégis roppant büszke voltam rájuk. És kicsit arra a tettre is, hogy én is vidámságot, mosolygást és újabb élményt hozhattam a hétköznapjaikba.
A hétköznapok elsuhannak, a gondok átértékelődtek, a cselekedetek tartalommal lelnek meg. A tőlük kapott oklevélen ez a kelta ír köszöntő szerepelt.: „Legyen előtted mindig út! Fújjon mögötted mindig szél! S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten. „
Rozsda ( Nagy R. Attila csapatvezető)